„A gyerekeknek nagyobb szükségük van példaképre, mint bírálatra.”

Szegvári Forray Máté Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola

6635 SZEGVÁR,
Templom utca 2.
(63) 364-831
fmaltisk@szegvar.hu

 

MásKépMás Szegváron

2015.10.12 13:20

Esélyegyenlőségi nap szülőkkel

a TÁMOP 3.1.4.b-I-2013-0001 "Köznevelés az iskolában" című pályázat keretében

 

„ A világnak leginkább azok az emberek hiányoznak, akik mások hiányaival törődnek”

                                               (Albert Schweitzer)

 

Problémafelvetés:

Intézményünk hagyományt szeretne teremteni, azon társadalmi problémák érzékenyítésében, amelyek a másság elfogadásáról a társadalom befogadó képességéről szól.

 

Programok, újdonságok

 

Az érzékenyítő programjaink célja az volt, hogy minél több információt kapjanak az iskola tanulói és pedagógusai, valamint a szülők a fogyatékkal élők életéről, örömeikről és nehézségeikről.

A résztvevők megtapasztalhatták, hogy mi történik akkor, ha játékos módon megfosztjuk valamelyik érzékszervüktől, vagy korlátozzuk mozgásukban. Ötletes játékok során kipróbálhatták, hogyan működnek látás, hallás, mozgás nélkül. Rájöttek a gyerekek, szülők és a tanárok is, hogy a játékok végén érzékelésüket visszakapták, csak a gondolataik lettek ezután MÁSKÉPMÁS-ok. A pedagógusok, szülők és a külső partnerek   elmondása szerint a program célja megvalósult, „érzékenyültek” a gyermekek. Érdeklődéssel vettek részt minden feladatban és játékban, sok-sok kérdéssel fűszerezve.

1.     Filmvetítés

Az interaktív foglalkozás során szerzett tapasztalat kihatással voltak a gyerekek és a felnőttek másokhoz és egymáshoz való viszonyulására, társadalmi szemléletére. A vetítés után az egyesületi tagok ráhangoló beszélgetést kezdeményeztek. A résztvevők saját élményeiket elmondhatták, amivel közvetlenül a mindennapi életben nem találkozhattak.

 

2.     Kerekesszékből a világ

A program keretében a gyerekek kipróbálhatták, hogy milyen kerekesszékben közlekedni egy akadálypályán, ahol állandó akadályokba ütköztek. Azt is megtapasztalhatták a fiatalok, milyen nehéz egy kerekesszéket irányítani vagy azzal közlekedni. A gyerekek és szüleik az egymásra utaltság érzését is átélhették, amikor egymást kellett tolniuk, segíteniük az állandóan változó akadályok között. Ezután egy beszélgetés keretében elmondhatták, milyen érzés volt számukra mind az önálló, mind a segítséggel való közlekedés. A gyermekek egytől egyig nagyon ügyesen ráéreztek a bizalom és a felelősség fontosságára ezekben a helyzetekben.

 

3.     Nem látókról látóknak

Kiemelt feladat volt, olyan konkrét információk átadása, hogyan kell egy vakvezető kutyával közlekedő látássérült embernek segíteni, hogyan írnak és olvasnak a vak emberek, miként látják el mindennapinak tűnő feladataikat úgy, hogy mindazokat a látás hiányában végzik. A program igazi különlegessége a kutyás foglalkozás volt, ahol a gyerekek már-már barátként üdvözölték Maci kutyát, aki türelmesen és jókedvűen fogadta a hatalmas érdeklődést, a sok simogató kezet. A kutya által a gyerekek és szüleik szembesülhettek azzal a rengeteg lehetőséggel és segítségadási formával, amivel egy segítő kutya könnyebbé teheti egy fogyatékkal élő ember mindennapjait.

Braille-írást, a kidomborított pontokból álló jeleket az ujjbegyekkel tapogatták le. Az írógép használatát megfigyelték és kipróbálták.

 

4.     Fordulj Felém

Hangok nélküli világba kalauzolták a feladatok a gyerekeket. Megtapasztalták, mi történik akkor, ha nem hallják, mit mondanak nekik, hogy tudnak-e szájról olvasni, és értik-e a feléjük küldött jeleket.

Kipróbálhatták a szájról olvasási feladatokat, a szájjal írást, megtanulhattak jelnyelven néhány hétköznapi kifejezést, de a játékos próba mellett rengeteget kérdeztek, a program végén pedig elmondhatták, milyen érzés volt hangok nélküli világban élő emberek „bőrébe bújni”.

5.     A teljesség hiánya nélkül

A feladatok során a gyerekek megtapasztalhatták azt az élményt, hogy milyen a végtagok hiánya. A kéz illetve láb használata nélkül kellett a feladatokat végrehajtani. A tevékenységek során átélhették a sérült emberek mindennapi nehézségeit. Kreativitásuk ezeknél a problémáknál kimagasló, figyelemre méltó volt.

Fontosnak tartjuk, hogy felkészítsük, megismertessük a gyerekeket a különböző fogyatékossággal élő emberek életével, akadályaival. A hétköznapokban, iskolában egyre gyakrabban találkoznak sérült emberekkel, és nem szerencsés, ha ez a találkozás váratlanul éri őket, hiszen nincsenek felkészítve arra, hogyan kell megszólítani, segíteni a sérült embereket. A félelem és az előítélet leküzdésének kiváló eszközei a közösen végzett játékok, hétköznapi életből vett szituációs gyakorlatok és az esetmegbeszélések. Az átélt élmények hatására reméljük, hogy a tanárok és gyerekek valamint szüleik a jövőben sokkal befogadóbbá, toleránsabbá válnak sérült embertársaikkal szemben.

 

Másképmás program biztosított bennünket arról, hogy bebizonyosodott számunkra, egyedi módon is lehet egy problématerületet feltárni. Esélyegyenlőség fontossága az oktatásban: az igazságos és befogadó oktatás az egyik leghatásosabb eszköz a társadalom egyenlőbbé és méltányosabbá tételére. Személyesen átélt tapasztalatnál nincs hatékonyabb eszköz a kezünkben. Minden szereplő számára hatékony tanulási módszereket, új világlátást, és szemléletet adott. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy minden tanévben lehetőséget tudjunk biztosítani, hogy ilyen, vagy ehhez kapcsolódó programokat kell tartanunk. Mivel hagyomány hosszú évek óta, hogy iskolánk nyitott minden társadalmi problémára, és kihívásra, ezért mindenképpen folytatni szeretnénk különböző rendezvények lebonyolításával ezt a programot. Szeretnénk kibővíteni a partnereink körét, más civil szervezet bevonásával. Gondolunk itt akár a Horgász Egyesület tagjaira, akikkel már sok közös rendezvényünk volt, vagy a helyi civilszervezetek közül „Tegyél Szegvárért” nevű egyesület programjaihoz való csatlakozás, és a nyugdíjas klub rendezvényein való részvételre.

 Szakmai tekintetben elmondhatjuk minden bevont pedagógussal együtt, hogy az elkötelezettségünk, a tenni akarásunk hátrányos eséllyel induló emberpalánták felé csak nőt. Óriási közösségi élményhez juttatott bennünket ez a program. Rávilágított bennünket, hogy mennyi élményt kaphatunk, és mennyire más oldalát is megismerjük a tanulóinknak. Egy sérült ember látószögét soha nem ismerhettük volna fel, ha nincs ilyen közvetlen kapcsolatunk. Ezzel gazdagodott az érzelmi világunk, az érzékenységünk, a látásmódunk, a küzdeni akarásunk.

 

Az iskolarendszerben feltétlenül beemeljük az érzékenyítő programokat más egyéb rendezvényünkön, így az osztályfőnöki órák kiemelt témakörévé válhatnak.  A következő év során az akadályversenyek, hasonló témakörben kerülnek megrendezésre. megpróbálunk olyan kulturális rendezvényeket szervezni, ahová kifejezetten a sérült embereket hívjuk meg.

 

Összefoglalva

 

Elmondhatjuk, hogy a pályázatnak köszönhetően, minden fontos célt elértünk. Egy fantasztikus hangulatú napon megismerkedtünk olyan jellegű kihívásokkal, amelyben az állóképesség, a küzdeni akarás, az együttműködés, a mások segítése, a fogyatékkal lévő emberek mindennapjainak megismerése volt a cél. Közben a tantestület is közös célért közös stratégiát tudott kitűzni, mi több a feladatokat oly módon leosztani, hogy abban mindenki egyenlően kivette a részét.  A mozgáskorlátozottak egyesületében a tanulóink nagyszülei tartoznak, idősek, gyakran betegeskednek, de még ők is megleptek bennünket egy fontos dologgal, minden gyermeknek és felnőttnek sütöttek palacsintát, amit a nap végén elfogyasztottunk (közel 340 palacsinta volt). Gondolván arra, hogy megmutassák idős embertársaink, is, hogy még Ők is fontos értéket képviselnek, hiszen örömet és íz élményt tudnak szerezni a fiatalabb generációnak.

A fiatalok és mi is a szociális kompetenciánkat, az együttérzésünket, a fogyatékkal élő emberekről alkotott véleményünket, előítéletinket megváltoztató perceket éltünk át.

Rávilágított arra továbbá ez a délelőtt, hogy együttgondolkodva, együttes cselekedetek mennyire építő erejűek egy közösség életében. hasonló programokat továbbra is szeretnénk végrehajtani, hiszen minden, ami egy közösséget épít, amiben mindenkinek meg van a saját szerepe, cselekedni akarása fantasztikus lehetőségekre mutat rá.

Intézményünk a Köznevelési Törvénnyel (2011. évi CXC. törvény és módosításai) összhangban továbbra is vállalja, hogy az Iskolai rendezvényeken, versenyeken, és nyilvános események és ünnepek során a szervezést az aktív szülők bevonásával és közreműködésével szervezi, építi tovább. A legközelebbi esemény 2015 Októberében egy szüreti sportdélután keretében vonja be az iskola minden tanulóját, és az aktív szülőket, nagyszülőket, és a település civil szervezeteit. Remélem, hasonló élmények még gazdagítják az iskola közösségi életét.  

 

“Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud. Tanulj meg mindenkitől tanulni.”
(Weöres Sándor)